1690-ben ismét nagy hullámban érkeztek délről menekülő délszlávok ferencesek vezetésével, és telepedtek le Ercsiben is. 1698-ban egy év alatt felépítették Ercsi első templomát a Duna-parton, gyűjtésből, országos adakozásból, Bulaics Márkus plébános és Radonovics Péter produkátor vezetésével. Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel, annak napján augusztus 15-én. A templomban csak rácnyelvű szertartások voltak, mert az 1700-as évek összeírása szerint Ercsinek csak rác lakossága volt. A török kiűzését követően a régi magyar családok nem tértek vissza a faluba, a házakba rácok költöztek, akik fokozatosan átvették a magyar településformát, de megőrizték anyanyelvüket, vallásukat, hagyományaikat. Megművelték az elhanyagolt földeket újrahonosították az állattenyésztést és a szőlőtermesztést. Helyreállították a vízimalmokat, megindult a halászat és a kereskedelem. 1762-67-ben gr. Szapáry Péter főgenerális új templomot építtetett a település legmagasabb dombján Nagyboldogasszony tiszteletére késő barokk, (de már több helyen copf és rokokó) stílusban. 1781. június 29-én szentelte fel Selyei Nagy Ignác, Székesfehérvár első püspöke. Vele egy időben épült a plébánia földszintes és magas hódfarkú cserepekkel borított tetejű épülete. Az 1780-as években kétezer körül mozgó népességszám a századfordulótól fokozatosan emelkedett, és 1830 körül meghaladta a négyezret. Szapáry Péter lányát, Juliannát br. Lilien József osztrák lovaskapitány vette feleségül, és jutott az ercsi uradalmi birtokhoz. Nevéhez fűződik az angol mintára szervezett jól működő racionalizált gazdálkodás. Hatalmas uradalmi épületek (magtárak, üzemek, középületek, lakóházak) épültek, a munkaerőt igyekezett helyhez kötni ezért a belterületen (Belmajor) és a pusztákon cselédházakat, istállókat, pajtákat építtetett. Kialakultak az uradalmi szervezet keretei, puszták, majorok, tanyák, az intézők irányításával. 1898-ban Ercsi községhez felvették a közigazgatásilag hozzátartozó Aggszentpéter, Alsóbesnyő, Felsőbesnyő és Göböljárás pusztákat, továbbá a következő külterületi lakott helyeket (tanyákat, majorokat): Sinatelep, Katalin major, Bevár (korábban Rohoda), Kisbesnyő (volt Sörkevár), Rácszentpéter, Györgymajor, Malomtó (régebben Malonta) és Szlatina, Máriaház (Krisandolina, azaz Kizsándolena), Ferencmajor (volt Pálinkaháza), Anasztázia (azelőtt Újmajor), végül Kolompos. Az átlagosnál jobb munkafeltételek kedvezőbb életkörülmények hatására a nincstelenek mind nagyobb számban szegődtek el az uradalomhoz. A Lilien uradalom az 1830-as évektől kezdve szesz- és likőrgyártás kapcsán foglalkozott cukorgyártással is. Később br. Eötvös Ignác gazdaságában is működött egy kiskapacitású burgonyacukor és keményítőgyár. Ennek a gyors fellendülésnek köszönhetően 1800-től Ercsi ismét mezőváros lett. Kiváltságos jogai voltak, három országos vásár, illetve hetenként 1-2 napon piac tartása. A céhekbe tömörült mesterek száma meghaladta az ötvenet. Jelentős települése lett a megyének, mint folyami kikötő, számottevő személy- és teherforgalmat bonyolított le.
Br. Lilien József halálakor 1828-ban, felesége Szapáry Julianna férje temetkezési helyéül a régi romos kápolna helyére újat építtetett a Felső szőlőknél a Mária forrás felett. Ez még jobban fellendítette a búcsújáróhely népszerűségét is. Lányukat Lilien Annát vásárosnaményi Eötvös Ignác vette feleségül. Így került a Mária Teréziától bárói rangot kapott Eötvös család Ercsibe. Gyermekük Eötvös József 1813. szeptember 3-án született Budán, gyermekkorát azonban csaknem kizárólag anyai nagyatyjánál br. Lilien Józsefnél töltötte. Iskoláit magánúton Ercsiben végezte, ifjúkorát is legszívesebben a kastélyhoz tartozó vendégházban töltötte barátaival a reformkor nagyígéretű ifjaival. Tanulmányai és elhivatottsága vezette, hogy az első felelős magyar minisztérium kultuszminisztere lett 1848-ban, majd a forradalom és szabadságharc bukása után is. A reformkor nagy politikusa, író, költő nemsokáig élvezhette az ercsi uradalom adta lehetőségeket. Apja Eötvös Ignác 1840-ben csaknem egész vagyonát elvesztette. Br. Eötvös Józsefnek már csak a sírhelye adatott meg a szeretett helyen, Ercsiben helyezték örök nyugalomra kívánsága szerint a nagyanyja által építtetett Mária kegyhely kápolnában 1871-ben, a Duna feletti magas parton. Az 1874-ben közadakozásból felállított obeliszket Ybl Miklóssal építtette az emlékező és hálás utókor. Az eladósodott br. Eötvös család az ercsi uradalmat a hódosi és kizdiai nemesi előnevű görög származású bécsi Sina György Simon bankár és görög főkonzulnak adta el. A Sina család mindig elsők között volt a megyei virilisták sorában, nevüket ma is őrzi (a privatizációig jelentős gazdasági központ) Sinatelep. 1848. októberétől csapatmozgások érintik Ercsit, a Hunyadi honvéd tüzérek, a kiskun csapatok, a szabolcsi nemzetőrök és a Miklós huszárok szállásáról és ellátásáról kell gondoskodni. Görgey Artúr csapatának őröltek az ercsi vízimalmok, és tanúi lehettek a szakadatlanul nyargalászó intézkedő, akkor még honvéd őrnagy legendás jelenlétének. Itt írta októberben a fegyverszünet megkötése elleni felháborodott sorait a képviselő háznak. 1849. május 2-án nagyobb csapatmozgás volt ismét Ercsi területén. A ráckevei tábor 8 ezer katonája itt kelt át a Dunán, rögtönzött hajóhídon. Ercsi, akkor még túlnyomó részben rác lakossága egy szívvel-lélekkel állt a szabadságharc gondolata mellé, segítve az áthaladó honvédeket mindvégig. Báró Sina Simon négy lányának egyikét Anasztáziát a német származású, de Ausztriában meghonosodott gróf Wimpffen Viktor tengerész hajóparancsnok vette feleségül és kapva hozományul az ercsi és érdi uradalmat. Halála után fia gróf Wimpffen Siegfrid lett Ercsi és a 21 ezer hold birtokosa, a Százhalombattától – Adonyig terjedő Duna szakasszal együtt. A századfordulótól 1945-ig a község sorsa szorosan összefüggött a grófi család és uradalmának történetével. A népesség foglalkozás szerinti megoszlásában továbbra is az agrárjelleg dominált, de jelentős szerephez jutottak a céhek és a dunai vízimolnárok. A grófi építkezések kapcsán egyre több iparosra volt szükség. 1899-ben gr. Wimpffen Siegfrid és felesége zárda iskolát alapított, így telepedtek le Ercsiben a soproni anyaházból az „Isteni Megváltó Leányai” szerzetesrend tagjai. Itt végezték egyházi szolgálatukat, oktatási, nevelési tevékenységüket. A két világháború alatt részt vettek a betegápolásban és vezették Ercsi kulturális életét az 1950-es feloszlatásukig.
Gr. Wimpffen Siegfrid katolikus templomot építtetett historizáló stílusban Göböljárás majorban, a mai Besnyőn. Az 1910-es években olasz mesteremberek vezetésével nyeri el mai formáját a rendkívül gazdag díszítésű ercsi templombelső. 1912-ben elkészült Közép-Európa legkorszerűbb cukorgyára. Az építtető részvénytársaság döntését befolyásolta a Duna közelsége, a cukorrépa termesztésre alkalmas feltételek, és a sok munkaerő. A rác „őslakosság” mellett már többségbe került a magyar lakosság. Az uradalomba osztrák és sváb családok, a cukorgyári kolóniára cseh-morva mesteremberek kerültek, de éltek itt már akkor felvidéki tótok (faúsztatók, dereglyések, halászok, drótostótok) zsidó kereskedők és cigányok is. Az I. világháború hadszíntereire Ercsiből 1100-an vonultak be, legtöbben a székesfehérvári 17-es és 69-es gyalogsági laktanyába. Az ercsi kastélyban hadikórházat rendeztetett be a grófi család és rendszeresen ellátta a hadbavonultak családját, az özvegyeket, árvákat. Ezért a nagybecsű cselekedetükért kapták a „kegyúr”-i címet. A 203 hősi halott emlékét hirdeti a Duna-parti hősi emlékmű. A 162 katolikus hívő neve a templom homlokzatán elhelyezett márványtáblán és a Hősök nagyharangján olvasható. A református és másvallásúak neve a református templom falán lévő táblán található. Még ugyanennyien meghaltak hazatérve, de sebesülésük következtében az évek folyamán Ercsiben. A háború után a cukorgyár már átlagban 306 főnek tudott munkát adni. A két világháború között fellendült a gazdasági és kulturális élet. 1926-ban államilag segélyezett községi koedukált polgári fiú- és leányiskola épült, mely rendeltetésének legmagasabb fokát töltötte be 1948-ig. 1934-39-ben támfal épült a templom körül és több utca ekkor kapott bazalt kövezetet. A cukorgyár támogatásával fellendül a sportélet, és megteremtik a lehetőségét – hajóállomás, strand, zenés vendéglő – egy fővárosiak által felkeresett kirándulóhelynek az ercsi Duna-parton. A II. világháború hatalmas csapást mért a községre, és hosszú időre megállította Ercsit a fejlődés útján. A község területe 22355 kat. hold volt, a lakosság száma 7610, a lakóházaké 1312. Az első bombák 1944. november 17-én hullottak Ercsire, melyet a bombázókötelékek állandó vonulásai követtek. Ercsiből német egységek vették fel a harcot a Csepel-sziget felöl érkező szovjet alakulatokkal. A pusztító harcok után 1944. december 6-án keltek át a szovjetek a Dunán, és folytatódtak a lakosság megpróbáltatásainak hónapjai. Ercsi évtizedekig nem tudta kiheverni a háború okozta károkat. A közel 370 hősi halott, elhurcolt és polgári áldozat nevét örök mementóként őrzi a II. világháborús emlékmű a legádázabb harcok helyén, a Duna-parton. A cukorgyárat 1948-ban államosították. A rákövetkező években folyamatosan fejlesztették a technológiát, korszerűsítették a berendezéseket, csökkentették a fizikai munkát. Az üzemben az állandó munkaerő foglalkoztatása mellet kampány idején, idénymunkások is dolgoztak. Ercsi neve sokáig összefonódott a honvédséggel is. Az önálló pontonos-hidász dandár 1950-ben jött létre az MN 9618 Budafok-Háros alakulat hivatásos és sorállományából, valamint a Táncsics Műszaki Tisztiiskola frissen végzett tisztjeiből és a bevonuló újoncokból. Októberben már Ercsibe, a félig kész laktanyába költöztek.
A dandárt 1957-ben zászlóaljjá szervezték át, de az igazi fejlődés 1961-ben következett be, amikor Gilice Ferenc őrnagy parancsnoksága alatt ezred lett az alakulat. A megalakulás után a laktanya sokat fejlődött, az 50 férőhelyes nőtlen szálló, a 75 férőhelyes óvoda, a modern tiszti lakótelep, a Helyőrségi Klub, a szolgáltatóház, a sportkomplexum és a felüljáró méltán reprezentálta a helyi katonai vezetés törekvéseit. Az alakulat jelentősen kivette a részét az ország és a település gazdaságának megsegítéséből is. A gyárépítések, a kőolaj- és földgázvezetékek fektetése, a fa hidak létesítése és a Dunakiliti Vizierőmű mederfenekének burkolása kemény, de szép feladat volt a katonáknak. A természeti katasztrófák - árvizek, jeges ár, tűzvész - elhárításában is jelentős érdemei voltak az alakulatnak. Az 1991. évi haderőreform következtében az alakulat az I. Katonai Kerület (Tata) alárendeltségébe került, majd 1995-től általános műszaki rendeltetésű és szervezésű műszaki ezreddé vált. 1997-ben a műszaki ezred felszámolása után pontonos zászlóaljat állítottak fel. 1999. február 28-án az alakulatot végleg felszámolták, így 48 év után Ercsiben minden katonai tevékenység megszűnt. A településen az oktatás is mindig kiemelt szerepet kapott. Az első egyházi iskola 1769-ben létesül. Az IML, Isteni Megváltó Leányai női szerzetesrend apácái óvodát és leányiskolát működtettek 6 elemi osztályig. Megalakították a Mária Kongregációt. 1926-48-ig Polgári fiú- és leányiskola működött, majd a község területén lévő óvodát, az elemi és a polgári iskolát is államosították. 1955-ben az iskola Eötvös József nevét vette fel. Tanügyi igazgatás szempontjából a központosítás került előtérbe. Az iskola beiskolázási körzetéhez tartozott a cukorgyári, sinatelepi és rácszentpéteri iskola is. Ezen intézmény keretein belül tagozatként működött a Kisegítő Iskola, amely 1986-tól önálló intézménnyé vált. 1966-tól 1973-ig az általános iskola mellett gimnázium is működött. A község oktatásához szorosan hozzátartozik a kulturális élet. 1962-re a község lakói társadalmi munkában felépítettek egy 400 fős színházteremmel rendelkező művelődési házat. A házban kapott helyet a ma 22.000 kötetet tartalmazó városi könyvtár is. A Helyőrségi Klub sokáig zárt intézmény volt, de a 70-es évek végétől igen komoly kulturális és közművelődési tevékenységet végzett. Itt alakult meg a Szapáry Péter Honismereti Szakkör 1994-ben, és a helyi ráchorvát nemzetiséget összefogó Ercsi Rác Klub. Itt működött az Ercsi Gazdakör is. Az 1986-ban elkészült Egészségügyi Központ a jövőt idézte, 4 felnőtt, 2 gyermek és 2 fogorvos biztosítja a mai napig alapellátást és mára már szakellátást is. Az Egészségügyi Központ mellett jól felszerelt, kitűnően ellátott patika épült, mely br. Eötvös József nevét viseli. A Családsegítő Központban működik az Öregek Napközi Otthona, az átmeneti elhelyezést nyújtó otthon, mely időskorúak szociális ellátását is szolgálja. Ercsi sportéletét meghatározza, hogy 1993-ban felépült a Sportcsarnok és a tanuszoda.
Mára a külterületekből Sinatelep és Rácszentpéter maradt Ercsi része. Sinatelep területén bronzkori leleteket (sírköveket, edényeket) tártak fel. Római kori leletek is igazolják, hogy ebben a korban is emberlakta település volt. Több őrtorony maradványát és agyagfazékban elásott ezüst dénárokat is találtak. A közelmúlt történetének legjelentősebb vonatkozása, hogy a területet br. Sina György vásárolta meg az Eötvös családtól, amely az ercsi birtok része volt. Korszerű nagyüzemmé fejlesztette a bárói család, így ezért is kapta a település róluk a nevét. 1949-ben az államosítások idején alakult meg a Sinatelepi Állami Gazdaság. Az állami gazdaságok sorában felszereltségével, termelési eredményeivel előkelő helyet foglalt el. Későbbiekben az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátba olvadt be. A 90-es évek elején újra privatizálták. Az állami gazdaság korábbi dolgozóinak zöme a településen maradt, így a fejlődés nem állt meg. Családi házak épülnek, melyek közművel (gáz, víz, telefonhálózat) ellátottak. Rácszentpéter is az uradalmi birtok része volt, vitéztelkek voltak itt, cselédlakásokkal. 1971-ig iskola is működött. Az államosítás után az Agárdi Állami Gazdaság tulajdonába került. Ma már csak néhány család lakja, akik a környék vállalkozóinál találtak munkalehetőséget.
