A mai Sinatelep területe már a középső bronzkorban (Kr. e. 1800 – 1350) lakott volt, erről egy itt feltárt korabeli urnatemető is tanúskodik. Későbbről, amikor a római Limes határa a Duna mentén húzódott, a mai Sinatelep környékén őrtorony és katonai menettábor maradványait találták meg a régészek (Matrica 5. őrtorony). Az épületeket I. Valentinus császár uralkodása alatt, vagyis Kr. u. 364 és 375 között emelhették. Ezután a terület hosszú-hosszú évszázadokon át lakatlan volt.
A településrész modernkori története az 1860-as években kezdődött. Ekkoriban hozta létre ugyanis az Ercsit birtokló Sina György azt a Kisbesnyő nevű majorságot, amit később Sinatelepnek neveztek el. 1898-ban Sinatelepet több más uradalmi pusztával és majorsággal egyetemben hivatalosan is Ercsihez csatolták. Ettől kezdve alkotnak egy közös közigazgatási egységet. Az 1910-es években kezdődött a sinatelepi Wimpffen-kúria építése, minden bizonnyal egy korábbi kúriaszerű épület helyén, talán egyes részeinek felhasználásával. A ma is álló Wimpffen-kúria építészeti képét tekintve az uradalmak urasági lakjainak stílusát és elrendezését követi. Az épület timpanonos bejárati részével, az oldalhomlokzatokat lezáró háromszög-oromzatokkal, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel és nagy kiterjedésű parkkal jó példája Fejér megye még megmaradt vidéki kúriáinak.
Az 1930-as években a Wimpffen-család anyagi nehézségekkel küszködött, ezért kénytelen volt ercsi birtokainak egy részét bérbe adni. Így került Sinatelep Zerkovitz Oszkárhoz. Birtokán korszerű, jól gépesített gazdaságot hozott létre. Főleg gabonaféléket, illetve cukorrépát, kendert és fűmagot termelt, de a növénytermesztés mellett meghatározó volt a sinatelepi tehenészet is.
Sinatelep történetében új fejezetet nyitott a birtok államosítása. Az egykori uradalmi pusztán 1949-ben megalakult az állami gazdaság, az államosított épületek központi irodáit pedig az egykori Wimpffen-kúriában helyezték el. Számos új lakás épült, Sinatelep lakossága a többszörösére nőtt.
A közösségi ház névadója, báró Sina György (1783 – 1856) korának egyik legbőkezűbb mecénása volt. Széchenyi István odaadó támogatójaként segítette a különböző vasútépítéseket és folyamszabályozási munkákat. Ő biztosította a Lánchíd megépítésének pénzügyi alapját is, ezért a híd pesti hídfőjén a király és Széchenyi mellett Sina neve is arany betűkkel szerepel. Mivel családja görög eredetű volt, sok szállal kötődött az ekkoriban függetlenné vált Görögországhoz. Támogatta az Athéni Egyetemet, iskolákat és népjóléti intézményeket alapított, de hozzá fűződik az Athéni Nemzeti Obszervatórium megalapítása is. Sina György halálakor az Osztrák Császárság egyik leggazdagabb embere volt. Vagyonát egyetlen fiára, Sina Simonra hagyta, aki apjához hasonlóan nagylelkű filantróp volt.
Sina György 1845-ben vette meg az Eötvös családtól az ercsi uradalmat. A szétzilált birtokot jelentősen modernizálta és bővítette: több új majorságot is létrehoztak ekkor. Többek között Sinatelepet is, eredeti nevén Kisbesnyőt. Ercsi 1876-ig volt a Sina család birtokában, ezt követően Sina Simon vejének, Wimpffen Viktor tulajdonába került.
